A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 1 pontot ér!]

Aki járt ott, ahol még én sem, az többnyire imperatívuszokban beszél a helyről, hozzátéve, hogy voltak rossz korszakai. ”Szántódpuszta ugyanis tényleg a Balaton egyik nagynagy eldugott kincse.” Tekintve, hogy elég nagy területről van szó, nagynak nagy, fekvésének köszönhetően meg eldugott, pedig a Balaton-parton ekkora kultúr kincset elrejteni mindenképp említésre méltó mutatvány. Van itt minden, ami minden időben egyedül, párban andalogva, vagy családosan csavarogva ajánlható: kiállítások, csodálatos balatoni panoráma a dombtetőn lévő barokk Kristóf-kápolnától, kis és nagy állatok, akvárium, tűnt idők mindenfajta rendű és rangú tárgyi emlékei… Az idézet elbeszélő annyira képletesen festi meg a hely szellemét, hogy a továbbiakban nyugodtan rá hagyatkozom:

„Szántódpuszta mellett naponta tízezrek mennek el, és csak kevesek veszik észre. Zamárdi és Szántód között van, mellette megy el a 7-es út, viszont mindenki jobbra néz, hogy Tihanyt lássa. Ez egy sok épületből álló, épen maradt uradalmi majorság, ami a tihanyi bencéseké volt eredetileg. Neves gazdája volt a magyar költészet főagronómusa, Pálóczi Horváth Ádám, akihez Kazinczy is ellátogatott valamikor: hajóval jött Tihanyból, Pálóczi a kikötőben várta, és együtt sétáltak le a pusztára a nádason keresztül, ami hajszálra ugyanúgy néz ki most is, mint akkor. De Csokonai is járt a pusztán: neki emléktáblája is van a szántódi rév egyik épületén”

“Szántódpusztán betyárfilmet lehetne forgatni: egyáltalán nem egy pár házból álló wannabe-kuriózum, nem makett, és akárhova nézünk, a 18-19. század építményeit látjuk. 45 hektáron 30 eredetiben megmaradt épület, van a dombon kápolna, a domb alatt cselédtemető, húsfüstölő, hatalmas magtár, minden megmaradt, és a turizmus beköszönte előtt minden a saját funkciója szerint üzemelt. Sőt: az utolsó lakók csak a hetvenes években költöztek ki, akkor vette át a Siotour. Az új tulajdonos nagyon odafigyelt a kultusz építésére is: egész hihetetlen könyvsorozatot is kiadtak Szántódi Füzetek címmel, 14 darabos, és mindegyik más szempontból tekinti át a környéket. A szántódi rév története, Pálóczi Szántódpusztán, Szántódpuszta az irodalomban, Szántódpuszta a középkorban, Szántódpuszta agrártörténete, építéstörténete, természetföldrajza, a környék szájhagyománya stb. stb. Minden kötet kitett 100-120 oldalt, a sorozat darabjait pedig semmi pénzért, talán 100-200 forintért árulták a helyszínen.”

Magyarán, nem kell, a helyhez illő olvasnivalóért a szomszédba menni, a szálások is igen hangulatosak és olcsók, és itt bizony napkeltével és napnyugtával el lehet cicázni a múlt árnyival: egy bizonyos kevés helyen megfogható, életérzést szippantva, jó borok felett.

„Szántódpuszta: Az 1995-ben Európa Nostra-díjjal kitüntetett, védett majorsági épületegyüttes XIX. századi kápolnával, kúriával, csárdával, cselédházakkal és gazdasági épületekkel. A pusztát I. András király adományozta a tihanyi bencés monostornak, amely kisebb megszakítással a XX. század közepéig birtokolta. A modern gazdaság és a ma is látható épületegyüttes a reformkorból való.”

„A kiállításokon gyönyörködhetünk még a szomszédos Balatonendréd csipkealkotásaiban, megismerhetjük a révhajózás történetét. Főleg a gyerekek örülnek az akváriumok színes élővilágának és a sokféle állatnak, amelyeket a sok kisebb-nagyobb ólban, istállóban ma is nevelnek. Impozáns a kukoricagóré és a magtár épülete. Utóbbiban népi iparművészeti kiállítás látható.”

Forrás: [1], [2], [3]

Szántódpuszta honlapja, bővebb információk

2012-ben ide költözik Pünkösdkor a Pannon Fesztivál, s ez akár jó ötletnek is bizonyulhat, ami e csoda népszerűsítését illeti, de mint tudjuk, minden éremnek két oldala van.

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

[Tudni kell az eredeti tartalmak a balaton.hu-n jellennek meg ez egyfajta - az áttekinthetőséget szolgáló - gyűjtő és promóciós blog csupán!]

Here’s an excerpt:

The concert hall at the Syndey Opera House holds 2,700 people. This blog was viewed about 22,000 times in 2011. If it were a concert at Sydney Opera House, it would take about 8 sold-out performances for that many people to see it.

Click here to see the complete report.

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 3 pontot ér!]

Amíg a Balaton nem fürödhető, mindig jó kérdés: hol lehet a környéken fürödni? És ilyenkor elsősorban a gyógy és termál, illetve a wellness fürdőket igyekszünk számba venni fejben. Ebből a felsorolásból a hévízi tó, a maga meleg és jótékony hatású vizével nem maradhat ki, de a Balaton ellenkező, déli oldalán lévő Csisztafürdőről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Igaz, csupán áprilistól októberig tart nyitva, mivel csak részben fedett, de 42 fokos vizével akár télen is nyitva tarthatna… Ha Fonyód környékén fogunk ki tehát nyáron rossz időt, vagy csak kúrálni, tavasszal-ősszel áztatni kívánjuk magunkat a fedetlen ég alatt, irány Buzsák, ott találjuk a „tiszta” pusztát (mert a csiszta szlávul tisztát jelent), és ne feledjük gyerekmedence is van, nem véletlenül. Persze akár a környéken is találunk szállást, kerékpárral, de gyalog is számtalan itt már említett csodát fedezhetünk fel Somogyország e tájékán, az egykori Nagy-Balaton partjának mentén.

A Nagy-Berek déli szélén, Buzsák község határában fekszik Csisztapuszta, a török időkben elpusztult Magyari község helyén. Évtizedeken át csak istálló és néhány cselédház árválkodott itt.

1956-ban olaj után kutattak és a pusztától alig 1 km-re, 600m mélyből nem olaj, hanem 42 c-fokos, ízületi bántalmakra kiváló gyógyhatású meleg víz tört fel, melynek hozama kb 300L/sec. Alkalikus, kloridos, kénes gyógyvíz. A víz kiválóan alkalmas emésztőrendszeri- és epebántalmak, anyagcserezavar, mozgásszervi megbetegedések, nőgyógyászati panaszok kezelésére. Csiszta-fürdő néven vált ismertté. Kellemes környezetben található, nemrégiben felújították, több medencéje van. A fürdő területén belül színvonalas, a tájba illeszkedő csárda kínál a fürdőzés közben megéhezett vendégeknek magyaros, ízletes ételeket elfogadható áron. A teljes nyitva tartás alatt büfé és fagylaltozó üzemel.

Kerékpárral és gyalogosan földúton is megközelíthető a Fonyód-Csisztafürdő összekötő úton.

Nagyon nyugodt, családias hely:)

Nyitva tartás, árak, tudnivalók: itt! <<<

Forrás: [1]

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 3 pontot ér!]

Magam a Balaton felvidék szerelmese vagyok, de nem feledem, hogy a túloldalon délen is várnak rám igazi csodák. Hol is találnám ezeket, mint rendesen a Balaton déli partjának háttértelepülésein, melyek egykoron, a nagyberek lecsapolásáig, maguk is közvetlenül a parton állottak. A furcsa nevű kisfalu (mely Buzsák és Nikla között fekszik) elsősorban műemléki védettségű, népi pincesoráról híres.

A népi építészet emlékeiként a hatvanas években nyilvánították védetté a táskai pincéket. A több mint száz pincéből 35 műemlék. Ezek az építmények vert falú, fehérre meszelt nádtetős házikók. A műemlékek közül egyet sem adtak el, pedig volna rá kereslet külföldről is. Ugyanakkor sok présház méltatlanul elhanyagolt állapotra jutott. Mégis, érdemes erre elkerekezni, a környék sok – kevésbé ismert és felkapott – látnivalót rejt, melyeket itt is számba veszünk.

Érdemes megjegyezni, hogy a Nagy-Berek (fokozott védettsége miatt) csak vezetővel, illetve előre bejelentve látogatható. A pincéknél dologidőben, de nyáron is mindig találunk vendégcsalogatót, ahol megkóstolhatjuk az itt tárolt borokat, pálinkákat. Az út kocsival is jól járhetó.

Öreghegy, Boróca, Aligvárom. Egy-egy nevezetes pincesor Táskán.

Igazán világvégi békességet találhatunk itt, ahol egy élő „skanzenben”, természet közeli időutazáson vehetünk részt. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy az elfelejtett Magyarország egyik építészeti gyöngyszemét találjuk itt, a hajdani Balaton parton.

Amikor a Balaton vízszintje még 3-5 méterrel magasabb a és kiterjedése kétszerte nagyobb volt a mainál, akkor a község Balaton-parti településnek számított. Az időközben bekövetkező csatornázások nyomán kialakult Nagy-berek – a szárazabb időszakokban – lehetővé tette a berkekben történő rideg állattartást is. E vizenyős területről szánokkal és bárkákkal szállították el – gyakran a Balaton északi parti szőlős vidékekre – az értékes marhatrágyát.

Táskáról (és környékéről) itt foglaltam össze a tudnivalókat <<<

Források: [1], [2], [3],

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 3 pontot ér!]

A tanúhegyek látványa oly annyira hozzátartozik a Balaton imázásához, hogy szinte érthetetlen, hogyan lehet, hogy kevesen ismerik ezt az alvégről nézve, hogy nem jártunk még ott, ahonnan e pazar panoráma szemügyre vehető, Balatonostól. Talán azért van ez így, mert a hegy, amely e rálátást, kilátást biztosítja, már csak nyomaiban létezik, részben elbányászták az egykori daliát. Azaz hogy, nem rontották el egészen, de így (mostani állapotában) messziről nem mutat, nem mutatja magát, mint egykoron. A száz éve még olyan szembeszökő, délceg képet mutatott, mely vonzotta a tekintetet, megacélozta a csúcsra hágó akaratot. Ez a hegy, a Haláp, egykori koporsóformájával a Badacsony és a Szent György-hegy ránézésre azonnal azonosítható ikertestvéreként hívta fel magára a figyelmet. Mára már belsejét elhordták, de a csúcsa, valaha volt platójának peremei körbejárhatóak, elhordott „belseje” pedig a természet állandó megújuló képességének ékes bizonyítékaként önálló, rejtélyes életre kelt. Érdemes ide ellátogatni, annyi szent!

Nem szaporítom a szót tovább! A fenti állításaim ékes bizonyítékául hozom az alábbi képeket, melyek a BalatoniWIW lelkes balatoni „tájbúvárainak” köszönhetünk. Vendégszerzőnk Kasza Béla (itt már közölt írása) „A hegy amely túlélte halálát” , illetve Kónicz László „Ősz a Haláp-hegyen” bejegyzései, látványos fotókkal kalauzol e rejtélyes és minden évszakban lenyűgöző világba, egyikük Sáska, másikuk Zalahaláp felöl indítja képírását. Tartsanak velük!

#uppdate: Mire a poszt megszületet, Kónicz László friss popogós fotósorozattal jelentkezett, „Viharban a Haláp-hegyen”! A fény és az ősz színei a Haláp szikláival keveredve elképesztőek!

A vulkanikus eredetű hegy északi oldalánál dolomit, déli oldalánál mészkő található, míg a meredek csúcsa tiszta és tömör bazalt. A hegy felülete a nagymértékű kőbányászat nyomait viseli magán, amit a 60-as években szüntettek be. A Haláp a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területének része.

És a Halápról bizony a Balatont is megcsodálhatjuk, a Tapolcai-medence felöli része a távolban fel, felragyog:)

Megjegyzem: a Sáskai templom egyedi, Árpád-kori (1250-ben szentelte fel a hagyomány szerint IV.Béla), és a falutól nem messze, jelzett turistaúton a Bakony lábánál megkereshető a rengetegben megbúvó bakonyszentjakabi pálos korostor romja. (Nem sok maradt belőle, csak templomtornyának sarokfala  – de alapfalai sejthetőek, 1563-ban néptelenedett el, alapítását az ezerkétszázas évekre teszik, alapítóiként a Rátót nembeli Keszieket tartják számon.) Ha már Sáskán járunk, ne hagyjuk ki a tájházat sem!

A Tapolcához közeli Sáska községtől É-ra az erdőben a piros jelzés az Emberkő szikla mellett halad el, majd egy forrástól kis ösvény vezet az egykori Szent Jakab kolostorhoz. A 19. században Rómer Flóris még lerajzolta a templom szentélytornyát, ma csak az alapfalak egy része sejlik az aljnövényzetben.

Források: [1], [2], [3], [4]

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 2 pontot ér!]

Zalavártól a Kis-Balaton felé nemet, a település határában, egymás közelében fél tucat szakrális helyet találunk: ezek egy része romjaiban hever, míg a többi új keletű építmény, illetve emlékmű. A Kis-Balaton Bemutatóház piros teteje már messziről jól látható, itt érdemes leparkolnunk, ha kocsival járunk erre…

Az egykori Mosaburg (mocsárvár) a frank hűbéres Pribina, majd fia Kocel székhelye volt a 9. században. A honfoglaló magyarok 897-900 között megszállták Pannóniát, elfoglalták e várat és Zalavárnak nevezték el. A hagyomány szerint e helyütt nyugszik Szent Adorján (Hadrianus) vértanú. A keresztény hitélet valószínűleg sohasem szűnhetett meg teljesen e vidéken. Feltehetőleg ezzel magyarázható, hogy a 9. században felszentelt Szent Adorján templom titulusa átöröklődhetett az István király által 1019-ben alapított bencés kolostorra. László király alatt a kolostor mellé ispánsági vár épült, amely Zala megye közigazgatási központja lett.

Pribina idejében e környék jelentős lakóssággal bírt (volt hát kit téríteni), nem véletlen hogy hosszabb időzött itt Ciril és Metod a két bizánci szláv hittérítő. Emléküknek az út menti emlékmű adózik.

Az épületegyüttest a középkor folyamán erődítménnyé, a 16-17. században várrá alakították, amelyet a török időket követően (1702-ben) felrobbantottak.

Az osztrák robbantómesterek (mint annyi várunknál, itt is) igen alapos munkát végeztek, az egykori erősségre csak egy – kis dombon álló – 1938-as keltezésű emlékmű utal, de a templom alapzata jól kivehető, a mártír feltételezett sírja pedig szintén jelezve vagyon.

A vár első okleveles említése 1164-bôl származik. Ez tehát a legrégebbi balatoni várunk.

Az egykor várrá alakított kolostor és templom helyén 1996-ban – Pelényi Gyula tervei alapján – emlékkápolna épült, az Árpád-kori alapokra.

Egykoron e területen három egyházi építmény állott. Az emlékkápolna helyén lévő templomot később a vár foglalta magába, és azzal együtt pusztult el. A harmadik, a valaha igen inpozáns háromhajós, kéttornyú bazilika pedig az út (észak-nyugati) túloldalán) keresendő. Ennek is csupán alapfalai állnak, de érdemes elsétálni ide, a mellmagasságú maradványok, jól visszaadják, a letűnt kor Istenességét.

A Récéskút nevű kis szigeten egy háromhajós bazilika alapfalai láthatóak.
A Karoling-korban épült, de a magyar egyházszervezés után újra használatba vették.

Az 1946/47-ben feltárt Récéskúti bazilika a Balaton vidék műemlékei között is kimagasló jelentőségű. A maga korában jelentős méretű, 12 x 20 m nagyságú bazilika alaprajza ma is sejteti az épület harmonikus szépségét.

A szemet gyönyörködtető Millenniumi Emlékművet (mely kiállítóhelyként is funkcionál) Makovecz Imre Ybl-díjas építészt tervezte, mint az első ránézésre látható:)

Az alábbi honlapon elérhető Kis-Balaton ház melletti nagy, minden igényt kielégítő játszótér a kicsiknek önmagában is jó programot ígér… A terület minden évszakban más arcát mutatja! Aki nem csak a Kis-Balaton védet természeti értékeire kíváncsi, de a terület múltja is érdekli, feltétlenül látogasson el ide!

Hivatkozások: [1], [2], [3], [4], [5]

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 3 pontot ér!]

Berzsenyinek a Balatonhoz írott versét, talán minden Balatonkedvelő ismeri (de azért közlöm itt lábjegyzetben). Talán azt is tudjuk, hogy a költő majd 30 évet élt a tó közelében, mely akkor, berkeivel, nádasaival gyakorlatilag majdnem birtokáig, illetve lakhelyéig ért. Azóta Nikla a Marcali és Lengyeltóti közötti településekkel teljeségében (bár cseppet sem vágyott erre) „elvágódott” a Balatontól, de mégis, mikor máskor látogasson ide az emberfia, ha nem amikor a Balatonon van, vagy annak déli partján akad dolga, kocsival, vagy kerékpárral, arra jár. Mert bizony vonattal, busszal igen macerás a település elérése, gyalog meg nagyon ki kell lépni a parttól, igaz a környező kisfalvak sok apró csodát rejtenek, melyekről itt még lesz szó.

Niklát Berzsenyi Dániel ittléte tette híressé. Az amúgy vasi születésű költő 1804-től 1836-ban bekövetkezett haláláig élt és gazdálkodott birtokán a kis somogyi faluban, melynek temetőjében nyugszik. Síremléke a temető közepén messziről látható.

Szép kerttel körbevett kúriáját 1811-ben építette fel.

A házban állandó emlékkiállítás van, mely egész évben látogatható hétfő kivételével: a 11.01.-03.31. közötti téli időszakban 10-16, ezen kívül 10-18 óra között.

Berzsenyi Dániel niklai lakóháza 1954 óta kiállítóhely, s a neves magyar klasszicista ódaköltő emlékét idézi fel. Az egykori kúria ma műemlék, parkja védett. A jelenleg látható állandó kiállítást 1972-ben Sára Péter rendezte. A költőt művei, egykori használati és dísztárgyai elevenítik meg. A kiállítás anyaga a Somogy Megyei Múzeum és a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből származik.

Berzsenyi Dániel (1776-1836) 1811-ben épült niklai lakóháza 1954 óta kiállítóhely, s a neves magyar klasszicista ódaköltő emlékét idézi fel. Az egykori kúria ma műemlék, parkja védett.

Még ma is állnak a „niklai remete”, a gazdálkodó költő ültette fák, visszaidézve a költő műveinek keletkezésének hangulatát, a hajnali párásságban, az esti szürkületben még megelevenednek verseinek motívumai. Itt valóban minden Öt és láthatatlan emlékét idézi: elégikus történet ez!

A múzeum honlapja <<<

A Balaton

Jer te, ki a szép genfi tavat s szép genfi virulmányt
Olly eleven színnel festéd, s Eratódnak ölében
A roppant Bernhárd farain múlatni szerettél,
Jer: nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja
Tükrözetén reszket, s mikor a hold fénye alatt ég!
Nézd a kék hegyeket, mint állnak sorba körülte,
Melyeken a nektár csorog és az öröm dala harsog.
Itt meredek sziklák tetein sok régi erős vár
Omladozó falain lebeg a mult hajdani képe,
S elnyeli a döbbent elmét a fényes előkor;
Itt a századokat látott vadonok feketednek,
Mellyek ezer meg ezer gőbölt kényünkre nevelnek;
A szilaj Arkászok heverészve legeltetik a nyájt,
S a kies estvéken nyögdécsel lassu furullya.
Itt a sárga mező s kiterült láp terjed előnkbe,
Hol dús búzakalász hullámos tengere játszik,
S a barnult arató víg dal közt hosszu kepét rak.
Nézd, valamerre veted szemeid, szép minden előtted,
S a koszorus Tellus kosarit mosolyogva üríti;
És valamint boldog Helvetia népe örömmel
Szántja szabad földjét: itt is szabad a magyar és víg;
A gazdag palotát itt lakja királyi szabadság,
S a gunyhók lakosit szent törvény jobbkeze védi.

További költemények <<<

Források: [1], [2], [3], [4]

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 3 pontot ér!]

Olyan zavartalun itt a természet, hogy ide jár számos ritka madár, s mind fekete: hollót, fekete gólyát is láttak már megpihenni itt. Félek is felkelteni e csoda hely iránt az érdeklődést, el ne vesszen ami megmaradt érintetlenségéből…

Akárhogyan is nézzük, a „magyar tenger” is csak egy tó, annak viszont egyedülálló szépségű önmagában is, különössen, ha még a környezetét is szemügyre vesszük. Itt a Balaton 1000 csodája között ezért eddig más tóval érthetően nem is foglalkoztunk, pedig a Balatonnal számtalan közeli vizes, illetve vízi élőhellyel van szimbiózisban, az itt oltalom alatt álló növény és állatvilág és a mi legnagyobb örömünkre. Ezek között a legeldugottabb, legérintetlenebb természeti csodák a hegyi és erdei tavak. Elsőként a Fekete hegy fennsíkján rekedő vizekkel foglalkozunk, hiszen itt mindjárt több fajtájukat is megcsodálhatjuk.

A Káli-medencét északról záró Fekete-hegyet, valamilyen okból nem számítjuk a tanúhegyek közé, pedig maga is az, nem véletlen, hogy olyan koporsóforma, mint testvérei. A Fekete-hegy amúgy is amolyan mostohagyerek sorsra jutott, a medence gyönyörűségeinek csupán hátteréül szolgál, kevesen másszák meg. Az egyedi déli panorámát nyújtó Eötvös Károly [;] kilátóról már szóltunk, a gyalogtúrázók érdeklődése (és helyismerete) többnyire idáig terjed, s innen már rohannak is lefelé, engedve a következő falu szépségei csábításának. Pedig ha tudnák, hogy méterekkel odébb az erdős platón, érintetlen tündérbirodalom lakozik. A Fekete-hegyi tavak élővilága zavarba ejtően sokszínű, és állandóan változó. Forró, aszályos nyarakon némelyikük ki is száradhat, de a téli csapadékos időszakot követően biztosan csúszkálhatunk bármelyik jegén. Az élet küzdeni akarásának, megújulásának színterei ezek a vizes gyöngyszemek, melyek egy hektárnál nem nagyobbak és másfél méternél sehol sem mélyebbek. Valójában nem tengerszemek ezek (mint sokan hiszik), hanem a bazalt süllyedéseiben kialakult tavak és láprétek, pocsolyák és dagonyák, melyek olykor átfolyással bírnak, mi több, mint kihúzott dugójú kőkádak, bizony el is szivárognak, s talán maguk is a Balatont táplálják vizükkel. Elmocsarasodásuk, kiszáradásuk az itteni élet, ciklikus rendje manapság, de voltak idők, amikor a helyiek halászni jártak ide, s nem is akármilyen volt a zsákmány. (A legérdekesebb hogy az élet megannyi magva, feltehetőleg a vízimadarak tollazatán került ide!). A legeltetést célzó erdőirtások aztán megtették a magukét, az árnyas tavak többségét, ma már jobban éri a nap, jobban ki van téve a párolgásnak. Talán csak a Barkás-tó tükrözi a régi állapotokat, mely körben erdővel határolt, s a közepén lévő bokorfüzes is védi a közvetlen napsugárzástól a vízfelületet.

Akik tehát az ég kékjének tükröződését is el akarják kapni, e meseszerű környezetben, jöjjenek fel a hegyhátra még nyár elején, akik a misztikus élményeket kedvelik, nyár derekán korareggel jöjjenek, amikor a pára ködében válik valószerűtlenné e különös tájék. De minden időben és évszakban hozzunk ide nagyítót, növény és rovarhatározót, meg távcsövet. A szúnyog és kullancs ellen védettek, türelemmel szemlélődve mindenfajta vízi lénnyel, szárnyassal és vaddal összefuthatnak. Magam itt találkoztam életem legnagyobb szarvasbikájával, melyet a vadászok azóta is hiába keresnek éjt nappallá téve. (Alig egy-két méterre voltunk egymástól, mikor szembesültünk a másik jelenlétével…)

Kár, hogy fényképezőgép nem volt nálam. Olyan mesés hely ez, hogy talán el sem hiszik, van még ilyen természeti csoda a nyári balatoni strandzsivajtól néhány kilométerre. (A kilátótól észak-keletnek haladva: Bonta, Bika, Barkás, a legfigyelemreméltóbb hegyi tavak neve, melyek lápként a turistatérképen is jelezve vannak.

Elsősorban pannon cseres–kocsánytalan tölgyesek és melegkedvelő cseres–molyhos tölgyesek fordulnak elő. Ilyen erdőtársulásokból áll a Felső- és Alsó-erdő tömbje, de a Fekete-hegy meredek oldalát és platóját is többnyire cseresek és molyhos tölgyesek borítják.

A Fekete-hegyi tavak közül a Bika-tóban leggazdagabb a szitakötő fauna, a Barkás-tóban fejlődik a lápi szitakötő, a Monostori-tó tőzegmohás fűzlápja rejti a megritkult barnacsíkos szitakötőt (Sympetrum pedemuntanum).

Szentélynek tartják e tómaradványokat az ökológusok és botanikusok. Mint amiképpen szinte az egész hegyi környezet is, legalább is annak háborítatlan részeit.

A nemzetközi irodalomban a vizes élőhelyekre általános kifejezés a wetland, mely tulajdonképp vizenyős területet jelent. Ezek az élőhelyek átmenetet (ökotont) képeznek a szárazföldek és a vízi élőhelyek között.

Források: [1], [2], [3], [4]

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 1 pontot ér!]

Ismerek egy helyet, melynek neve: Malomsok, de az nem itt a Balaton felvidékén található, ahol mi tagadás valaha szintén sok-sok malom őrölt a sédeken, már ősidők óta. Hogy az őrölni való a halért, borért cserébe kerülhetett e vidékre az is biztos, mert itt a akkoriban a nagy erdőrengeteg mellett inkább csak borászkodni, legeltetni engedte az itt élőket a természet, a halászat mellett. Mégis friss folyású, a Balatonba igyekvő vizeken, nem egy malom lapátja forgott, mint az idő kereke. Csoda hogy ennyi malomból csupán egy, mára is működőképes, megmaradt mutatóba, még ha dologra igazából már nem is fogják. Üresen, monotonon róják köreiket a lisztet rég látott alkatrészek: forognak, csattognak, magukban, rekedten, szótlan dúdolva egy elfeledett nótát. A molnárok életét, hétköznapjait szépen és gazdagon bemutató, múzeummá avanzsált évszázados malomépület Örvényes egyik méltán híres látványossága. Itt, ugyanezen helyen, már ezer éve is sorban álltak az őrlésre várók s épp úgy csodálkoztak rá az emberi leleményre, a természettel harmóniában együtt élni képes ember találékonyságára, mint mi, a nagy fakerék forgásába feledkezve.

Igazán kár, hogy ide csak májustól, szeptemberig térhetünk, be, mert a Pécsely-patak be nem fagy, és tényleg kevés a működésében, hangulatában ennyire autentikus malom kis hazánkban. (No de ne legyünk telhetetlenek: lisztporos emlékű élményekért koranyártól, későnyárig bekukkanthatunk!)

Az örvényesi vízimalom a Balaton északi partján fekvő Örvényes községben, a Pécsely-patak partján található. Ez hazánk legősibb, a XI. századból származó vízimalma, mely máig működőképes. 1211-ben a tihanyi apátság birtokainak összeírásakor már prosperáló malomként említik. Megalapításától kezdve folyamatosan üzemel, ez idő alatt többször átépítették. A malom épületét a XVIII. században építették át utoljára. Értékes ipartörténeti emlék, idegenforgalmi látványosság.

A kis falu házai fehér tornyú templomok közé bújva a Pécsely-patak mellett sorakoznak. A környéken talált római kori épületmaradványok a III-IV. századból valók. A török pusztítás következtében elnéptelenedett falut 1733-ban Grasso tihanyi apát német telepesekkel népesítette be. A falu keleti részén, a temetőben áll a XIII. század végén épült egyhajós, egyenes szentélyű, nemrég újjáépített templom.

Sajnos a saját fürdővel és szentéllyel, kovácsműhellyel rendelkező II. századi római villát ne keressük, de a malom után, az azt éltető vízen átívelő kétszáz éves kétlukú barokk kőhidat – melyet középen Nepomuki Szent János vigyáz – feltétlen vegyük csodaszámba. Igazán szemrevaló, időt és áradást álló építmény!

Kedvcsinálóul egy videót ajánlok, mely tökéletesen visszaadja a hely hangulatát.

Források: [1], [2], [3]

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is

# 53. Faragott kőszívek temetője, Balatonudvari „A Balaton épített csodái”, és a Észak-Balaton Csodái” jelöltje

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE! [Megtalálása 1 pontot ér!]

Vannak a világnak olyan pontjai, ahova az idegen a hely temetője miatt megy látogatóba, holtak emlékét idézni, vagy csupán a nyughelyek környezete, kivitelezése oly csodás, hogy messze földről vonzza az embereket. A Balatonnál is tudok nem egy ilyet mondani, de mindezek közül a leghíresebb a Balatonudvari temető, az is szív alakú réges-régi sírkövei miatt. Olyannyira így van ez, hogy bizony mondom, Balatonudvariban még körül sem néztem, pedig nem egyszer jártam e megkopott faragott fehér kőszívek között. Még télen is betértem ide, hisz útba esik az északi parton jövet-menet Zánka és a Tihanyi-félsziget között félúton, el sem lehet téveszteni: ha Udvari, akkor a sírkövek, az elmúlás és a rejtélyes történet…

Mára már senki nem tudja, miért, hogyan alakult úgy, hogy más vidékektől eltérően, itt faragott mészkövekké hasad a szív. A legvalószínűbb, hogy az itt adott kövek formája ihlete meg a helyi mestert, vagy valakinek olyan mérhetetlen fájdalma támadt, hogy azt mindentől eltérően tudta csak kifaragni magából, de akárhogy volt, jó időre kegyeleti divatot diktált. Persze ennél cifrább magyarázatok, legendák is rendelkezésre álnak, ezeket alább adom közre.

Eötvös Károly (1842-1916) így meséli a szív alakú sírkövek eredetét:

Volt Balaton-Udvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírkövet szívalakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás.

A régi szokás hívei ellenkeztek.

De a furcsa ember nem engedett. Nekem van igazam, nem kendteknek. Hiszen a halott szíve is kővé válik. Előbb porrá, aztán kővé. Honnan lenne az a sok kő a mi határunkon?

 

Azután, aki élve maradt, annak is kővé válik a szíve. Hát nem felejti el mindenki a maga halottját, akár vén volt, akár fiatal? Hát követik az emberek a holtak tanácsát? Követik jó példáját? Követik ám a rosszat, nem a jót. Hát lehetne az, ha az élő ember szíve is meg nem kövesedné?, Azért csak azt mondom én: legyen az a sírkő, mint az ember szíve. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is.

 

Addig beszélt: elfogadták.

A kőfaragó ember emlékére (Ősz Lajos költeménye)

Élt hajdanán Udvariban, egy szépséges leány,
A haja szőkén omlott napsütötte, nyakán.
A szeme tündökölt, mint a kék nyári ég,
Bőrén szépen táncolt a hajnali lég.

Ki volt Ő? A Halászgazda egyetlen leánya,
A kis falu Kedvence, legények bálványa.
De Ő csak egy legény szívéhez vonzódott,
A sok udvarló bókján, soha sem tobzódott.

Ez a legény volt, a falu kőműves mestere,
Szép házak építője, a kőfaragás Embere.
Szerették Ők egymást, terveztek családot,
Dolgoztak is érte, nem várván kalácsot.

A Faluszépe leány ladikkal járta a tavat,
Apjával halászott fogott sok nagy halat.
Tervezték a lakodalmat, építettek házat,
Egyszer aztán baj lett, végzetes nagy bánat.

A Bakony hegyei felett sötét fellegek gyűltek,
A villámok kékes fényei cikáztak, elültek.
Az ég morajlott és dörgött, a békák riadót fújtak,
A madarak sivítva csiviteltek, majd elbújtak.

Hirtelen csend lett, fullasztó, vihar előtti csend.

Indult egy fuvallat, szellő, majd zúgott, szállt a szél,
A fák hajladoztak, reccsent az ág úgy beszélt.
Sírt az erdő, zúgott a nádas, vihar dúlt hegyen, tavon,
Egy kis ladik hánykolódott a tajtékzó habokon.

Eső és jég zúdult ott le, hullt az égi korbács,
A ladikban egy leány ült, apja meg a sorstárs.
Az Apa küzd a viharral, birkózik a széllel,
Sajnos a vég következett rémítő szeszéllyel.

Nagy bánat van Udvariban, sír zokog a párja,
Facsarodik a szíve is, a temetőben járva.
Gondolt egyet, merészet, szív alakú követ vésett,
Elhunyt szerelmének, azzal állított emléket.

Másoknak is tetszett a kő, rendeltek belőle,
Szaporodtak szépen, künn a temetőbe.
A kőfaragó Ember, kétkezi munkája,
Hirdeti a multat, temetőbe zárva.

A legenda másképp elbeszélve (VIDEO)

Balatonudvari védetté nyilvánított temetőjében találhatóak a szív alakú, fehér mészkőből faragott sírkövek. A sírköveken 1808–1840 közötti évszámok olvashatók, bár az idő több helyen olvashatatlanná tette a feliratokat. Némelyiken jól látszik, hogy a kőfaragásban és helyesírásban is járatlan helyi kőfaragók munkája lehet. A több mint hatvan sírkő, mint népi műemlék különlegességnek számít, mert hazánkban hozzájuk hasonlót csak egy-két helyen látni (például Balatonfüred temetőjében).

Szépen rendben tartott sírkert, könnyű megközelítéssel, parkolási lehetőséggel. A területet láthatóan frissen kaszálták, szemét a környéken nem található. A sírkövek állapota – korukhoz képest – nagyon jó.

Források: [1], [2], [3],[4], [5]

Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<

A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<< Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is