# 24. Kapolcs „égkövei” és elfeledett óvára: a Királykő „A Balaton természeti csodái”, „A Balaton épített csodái” jelöltje.
A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE!
[Megtalálása 3 pontot ér!]
Képzeljük el a Badacsonyt, vagy a Szent György-hegyet a bazaltorgonák és eróziójuk törmeléke nélkül. Ugye nem megy? És most Kapolcsot a Királykő nélkül…
Nem egyszer fordult elő velem elő, hogy addig hajtogattam a térképet, míg az, az évek során megtöredezett. Egy-egy ilyen színét vesztet „törésvonal” mentén pedig sok minden meghúzódhat, olyasmi, ami mellett így könnyen elmegy az ember. Kapolcson is nem egyszer jártam már, be is jártam a környékét, igaz inkább biciklivel. Talán ezért, hogy – bár betértem a „Királykő” kocsmába – a Királykövet nem kerestem – mint bölcsek, ama követ – pedig felért volna egy megvilágosodással. (Írtam már itt, hogy amit nem lát az ember az számára igazán nem is létezik, ezért is, ezzel a természeti jelenséggel véletlenül találkozni, felér egy látomássál.) Ennek okán kivételesen meg sem mondom pontosan hol keresendő, legyen annyi elég, hogy valahol Kapolcs felett. (Majd tudják, merre, a helyiek!)
A szegényes faluszélen kezdődő hegylábra (jóval az odaköltöző emberek előtt) lösz telepedett, az ebbe vájódott mélyúton elmélázva araszolhatunk felfelé, nem is sejtve, miféle csoda vár a magasban bennünket. A bükkös erdő zöld fátyola mögött egyszercsak komoran előszürkéllik- feketéllik valami, ami csak közelébe érkezve árulja el magát. Terebélyes, elaggott romló várfalként, előreugró oszlopos bástyákkal meredezik előttünk a kapolcsi bazaltfal, a Királykő. Előtte, a megtorpanó keskeny hegyláb- peremen egymás hegyén- hátán halmozódnak a leszédült bazaltlepények és a sohanemvolt várostrom álhírét keltő jókora vulkáni bombák. Egy keskeny csapás kapaszkodásra késztetve visz fel a Királykő kilátópontjára, ahonnan aztán szemünkbe téved a legteljesebb, legigézőbb medencekép. Olyan, amelyik nem csak a római idők keltáit, de már a bronzkor emberét is ideláncolta. Hátunk mögött ugyanis a szokatlanul lapos fennsíkon sáncmaradványok sejtetik, hogy valaha egy névtelenségbe süllyedt nép lakott itt.
Királykőn hivatalosan az 1960-as években fedezték fel a bronzkori földvár maradványait, 1-2 tárgyat már találtak, de ásatások nem voltak még a területen. Az északi meredek, bazalt sziklasortól hozzáférhetetlen helyen állt, a monda szerint, Attila vára. Egy 50×80 méteres területen 20-40 cm magas sáncmaradványok látszanak. A bronz-korban már biztosan letelepedtek itt kultúrák, de fontos római hadiút is vezetett e sziklák alatt a patak medrét követően, ráadásul a kismedence is jól belátható innen. Kapolcs mégsem váráról hires.
Amit itt, a Királykőnél látunk, ha nem is egyedülálló, de megrendítő hatású. A mindenkori idők embere számára egyféle intő jel, hogy vannak nála nagyobb erők is a Földön. A csodálatos kőzsákok, ha úgy tetszik, bazaltorgonák hasonlóak a Badacsony és a Szent György- hegy képződményeihez. Kialakulásuk az erózió és kifagyás együttes romboló hatásának, illetve a bazaltláva oszlopos kihűlésének köszönhető. A bazaltfal peremi repedésein, elválási hézagain leszivárgó és esetenként megfagyó víz ugyanis tágas üregekké, hasadékokká növelte a kőzsákok közeit. A kőzsákok kialakulása gyaníthatóan a jégkorszakban volt a legerőteljesebb.
Különösen a nyugati- északnyugati fekvésű sziklafalak környezetében – nem a Balaton- felvidék jellemző szubmediterrán elemei uralkodnak. Évszaktól függően fellelhető a nyirkos erdőkre jellemző tavaszi lednek, a széleslevelű nőszőfű, vagy a szépséges, illatos turbánliliom. A sziklákon megkapaszkodva fel- feltűnik a piros madárbirs, a bazaltplatón pedig (többek között) fokozott kíméletet igénylő nőszirom- félék és a fekete kökörcsin virítanak.
Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<
A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<<
Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is
A Balaton 1000 csodája 