# 19. Afrika Múzeum (Balatonederics) „A Balaton csodás szolgáltatásai”, “Az Észak-Balaton csodái” jelöltje
A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban NYERHET VELE!
[Megtalálása 1 pontot ér!]
Távol Afrikától, Balatonedericsen, van egy kis szeletnyi Afrika. Egy olyan ember hozta létre ezt az Afrika illúziót, aki igen jól ismerte a kontinenst. És bár múzeumnak hívják, az intézmény – különösen remegő levegőjű, délibábos, forró napokon, amikor a Balaton is olyan ütemben párolog, mint az egyenlítő környéki nagy vízfelületek – valóban idevarázsolja nekünk a fekete földrészt, szavannáival, hegyeivel, farmjaival és állataival. De azt se veszítsük szem elől, hogy az esős évszakban bizony Afrikában is néha meghűl a lég és lóg az eső lába, ezért e múzeum és állatpark elő és utószezonban, illetve esősnek induló napokon is teljes értékűen látogatható, télen meg idézzük fel a Kilimandzsáró havát:)
A balatonedericsi Afrika Múzeumot dr. Nagy Endre, a neves Afrika-vadász hozta létre. Értékes és különleges trófeáit, tanzániai néprajzi gyűjteményét helyezte el itt. Az épület környékén kis szafaripark van.
A múzeumi kiállításon csont- és fafaragványokat, trófeákat, állatbőröket, afrikai törzsek kultikus tárgyait láthatjuk. A kis szafariparkban afrikai állatokat láthatunk természetes környezetben: tevét, bivalyt és zebrát. A vállalkozó szellemű látogató tevehajtásból még diplomát is szerezhet – foglalja össze a lényeget Balogh Zsuzsanna.Dr.h.c.Dr. Nagy Endre (1913 Ószőny – 1994 Tapolca)
A múzeum kalandos életű alapítóját 1944-ben, mint csendőr századost a báró Hatvany Alexandrával kötött titkos házassága miatt börtönre ítélik. A Horty-rendszert követő új hatalom szakmai tudásának köszönhetően 1950- 1952 között a kormányvadászok főnökévé nevezik ki.
A politikai viharok családjával együtt menekülésre kényszerítik. Ausztriában, Németországban tevékenykedik vadászati vonalon, majd a Frankfurt melletti Opel Zoo egyik vezetője. Az 1954. évi düsseldorfi nemzetközi vadászkiállítás trófeaosztályának vezetőjeként működik. Három afrikai gyűjtőútja után, 1958-ban végleg elhagyja Európát és Tanzániában települ le, ahol állatkertek és múzeumok megbízásából mint gyűjtő és vadbefogó tartja fenn magát. Évek múltán az ország egyik legismertebb fehér vadásza, állatkert és vadaskert alapító, az afrikai vadászkultúra európai mintára történő átformálója a Kilimandzsáró és a Meru vulkán vadászterületein, ahol egyben vadászati főnök is. Az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás egyik értelmi szerzője, melyen a tanzán pavilon vezetőjeként vesz részt.Vadászati és néprajzi gyűjteményének nagy részét 1984-ben Balatonedericsre, családi kúriájába hozza haza, mely azóta élő állatvilággal körülvéve, mint múzeum működik. Az ő nevéhez fűződik még a kenyai Windisch-Graetz herceg trófeagyűjteményének a keszthelyi Festetics kastélyba történő hazahozatala is.
E kitűnő ember életregényét, mely bátran ajánlható strandolvasmányként a rekkenő hőségben, a helyszínen akár meg is vásárolhatjuk. Akinek bejött a „Távol Afrikától”. annak kötelező elzarándokolni ide! Az Afrika Múzeum honlapja <<< (árak, nyitva tartás, galériák)
Forrás: [1]
Játékleírás, részvétel, javaslattétel <<<
A Balatoniqum legfrissebb anyagai <<<
Balatonikum | Reklámozd a saját oldaladat is
A Balaton 1000 csodája 
( N 46° 47071′ E 17° 22488′ 130 m [GCSFRI+Afrika-múzeum]),
egy rossz tapasztalat és rossz vélemény: 5 perccel a pénztárzárás után érkeztünk, gyerekkel a déli partról. Kértük a pénztárosnőt, aki még nem zárta le a kasszát, engedjen be minket a maradék 25 percet, kifizetjük a belépőt. Felháborodással és egy kis élvezettel mondta, hogy mit képzelünk mi, és ugyan miért is tenne. miért nem jöttünk előbb. Mert nagy meleg volt, és fürödtünk. Ekkor jött a diadalmas érv, ami soha ne hangozzék el balatoni szolgáltató szájából: a elege van a strandolókból, és őt nem érdekli, hogy mi inkább strandra akartunk menni. Végül panaszkönyvet akartunk kérni a megalázó bánásmód miatt, de egyrészt nem volt hajlandó odaadni, nem volt hajlandó hívni senkit, akinél panaszt tehettünk volna, másrészt végül kiderült, hogy a tulajdonosnő szemlátomást ugyanebben a szellemiségben vezeti a helyet. Mikor bosszúságomban végül bementem a forgóajtón, hogy keressek valakit, akivel lehet beszélni, rendőrt hívtak. Egyébként elhangzott közben a “magának kéne adni két nagy pofont”, szóval tényleg csak a “behívjuk az anyukádat” hiányzott a repertoárból. És mondták, hogy másnap reggel kilencre várnak vissza. Nem mentünk másnap reggel kilencre, nem fizettünk nekik 4000 Forintot és mai napig nem értjük, hogy lehetnek ennyire vendég-ellenesek.
Szerintünk (akárhogy is volt), a vendégnek lehet rossz napja a szolgáltatónak nem.